Az Európai országokban élő emberek, mintegy háromnegyede tíz-tizennégy órát tölt ülő helyzetben (nem minden esetben széken) egy nap alatt, ha minden tevékenységet, a munkát, a vezetést, a moziba járást, vagy a tévénézést is figyelembe vesszük.

Még a gyerekek is, akiknek lételeme a mozgás, kénytelenek ülni az iskolapadban, és otthon is. Mivel az emberi test mozgásra, és nem statikus ülésre teremtett, nem mindegy, hogy milyen testhelyzetben és milyen széken ülünk. A székek között a hihetetlen formagazdagság mellett különbséget kell tennünk az ülés közben végzett tevékenység és az ülés időtartama között. A kényelmes karosszékektől és pihenőszékektől az összecsukható műanyag kávézó és étkező székekig nagyon széles a választék. Az emberi testnek igen fárasztó a hosszú ideig tartó rossz, statikus ülési helyzet, nem is beszélve a természetellenes testtartásból adódó egészségügyi problémákról.

A gerincet ért terhelés az álló testhelyzethez képest üléskor 140 százalék, görnyedt ülés esetén 200 százalék. Álló testhelyzetben a porckorongok terhelése egyenletesebb, és amikor a gerinc normális kettős „S” alakjában változás jön létre, a porckorong terhelése a szélei fele valamelyik irányban egyoldalúan megnő, a csigolyákat összekötő szalagok megnyúlnak. A helyes és kényelmes ülőhelyzet érdekében a székgyártók dinamikus ülést nyújtó irodaszékeket fejlesztenek. A székekbe épített mechanikáknak köszönhetően a dinamikus ülés szerint a háttámla és az ülőlap követi a test mozgásait. Így ülés közben szabadon mozoghatunk, cserélhetünk testhelyzetet, dőlhetünk előre vagy hátra, akár 45 fokban is, ameddig székünk megengedi.

A pihenőszékek által nyújtott hátradőlt testhelyzet a legelőnyösebb, hiszen ilyenkor a legkisebb a porckorongokra eső terhelés. Ez a pozíció serkenti az emésztést és a légzést, valamint segíti a véráramlást a lábakban.

Egyszerű és elegáns forma jellemzi e vezetői székek széles választékát. A minőségi bőr illetve szövetek választása, a lábcsillagok a fa vagy alumínium karfák és nagyon sok más kiegészítő elem teszik a tekintélyességet, kívánó széket tekintélyessé, a praktikusságot kívánót praktikussá, a harmonikus széket harmonikussá, vagy az operatív széket operatívvá.

Az alábbi székek a weblapunkon megtalálható további típusokhoz hasonlóan az alapvető ízléses elegancia képviselői. Remek dizájn-megoldások jellemzik, tökéletesen illeszkedik a kialakított munkakörnyezethez és a megfelelő testtartás eléréséhez is segítséget nyújtanak. A székek, székcsaládok lehetővé teszik mind az operatív, mind a felelős beosztású munkahelyek kiszolgálását, bárki számára vonzó lehet, aki megtapasztalja például különleges kényelmüket.

1. A kezelőszervek könnyen elérhetőek legyenek normál ülőhelyzetből.2. A széken a feliratok és utasítások könnyen érthetőek.3. A kezelőszervek könnyen megtalálhatók és értelmezhetők.4. A beavatkozás azonnali visszajelzést ad.5. A kezelőszervek működési módja logikus és következetes.6. A működtetéshez kis erő kell.7. A beállítás egyik kézzel is elvégezhető.8. Állítható a széken az ülésmagasság, a deréktámasz magassága (és valóban a derekat támasztja nem a hátat), visszatérítő erők (a felsőtestet követi a háttámla), a kartámasz szélessége.9. Vagy lábtámasz áll rendelkezésre, vagy az asztallap magasság is állítható.

Ezek a székek nem csak munkaeszközök, de használója jól is érzi magát benne. Úgy tervezésében, mint műszaki megoldásaiban maximális alkalmazkodást tesz lehetővé használója egyéniségéhez, az ergonómia alapelveinek megfelelően. A használat és mozgatás könnyedsége, kényelme, a test súlyának helyes elosztása, az elegáns megoldások nyugalmassá és egyben termelékennyé teszik az iroda légkörét.

Az operatív székek görgős munkaszékei komplex beállítási mechanizmusuk révén teszik lehetővé az ergonómikus ülőhelyzet kialakítását.

A design, más néven formatervezés, az iparművészeten belül az a tevékenység, amely a tárgyak formai-esztétikai kialakításával foglalkozik. Ötvözi az esztétikát, a formát, a funkcionalitást, és innovatív módon kiemeli a tárgya egyedi tulajdonságait.

Kapcsolódik az építészethez, az iparművészet más ágaihoz (bútorok, ékszerek, dísztárgyak, csomagolások stb.), ipari alkotások (autók, járművek, technikai eszközök, gépi berendezések) tervezéséhez. Magyarországon a szecesszió időszakában lendült fel a design a 20. század fordulóján, majd a világháborúk között a jármű- és a bútoripar fejlődött leginkább.

(bővebb szék kínálatunk megtekintéséhez, illetve ajánlatkéréshez kérem, látogasson el weblapunkra)

(bővebb szék kínálatunk megtekintéséhez, illetve ajánlatkéréshez kérem, látogasson el weblapunkra)

(bővebb szék kínálatunk megtekintéséhez, illetve ajánlatkéréshez kérem, látogasson el weblapunkra)

(bővebb szék kínálatunk megtekintéséhez, illetve ajánlatkéréshez kérem, látogasson el weblapunkra)

(bővebb szék kínálatunk megtekintéséhez, illetve ajánlatkéréshez kérem, látogasson el weblapunkra)

(bővebb ülőgarnitúra kínálatunk megtekintéséhez, illetve ajánlatkéréshez kérem, látogasson el weblapunkra)

(bővebb bárszék kínálatunk megtekintéséhez, illetve ajánlatkéréshez kérem, látogasson el weblapunkra)

Az ókori egyiptomiak, falfestmények tanúsága szerint, már három formáját ismerték a széknek: a négylábú támlátlan széket, a hajlott támlával ellátott széket és a keresztlábakkal ellátott széket.

A fáraók plasztikus alakokkal díszített trónszéket használtak. A görögöknél ezen kívül az összecsukható hordozható szék volt használatban, mely ollószerűen keresztberakott lábakkal és szövetből, vagy szövött hevederekből alkotott ülőlappal bírt. A görög trónszékeknél architektonikus formákat, kannelúrázott oszlopokat találunk: díszítésében a palmetának nagy szerepe van. A rómaiak a görög formákat folytatták etruszk elemekkel keverve. A császárság alatt a trónszék (latinosan trónus) anyaga kő vagy márvány volt, ami masszív formákat, domború díszt és a végződéseknél plasztikus alakokat eredményezett.

A középkorban az északi népeknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú zsámoly, az összecsukható szék és a merev hátlappal és szekrényszerű zárt alsórésszel bíró támlásszék. A XIII. század folyamán az eddig egyszerű zsámolyt, valószínűleg a keresztes hadjáratokban szerzett keleti eredményként, nyolc- vagy hatszögűre készítették, ugyanannyi lábbal. Míg a szekrényszerű felépítés változatlan maradt, addig a dísz a gótikus ízlés értelmében gazdagodott, a támlát architektonikus formákat utánzó gazdag faragott dísz borította, amely a felső végződésnél áttört, plasztikus elemekbe ment át. Az összecsukható székeknek már a román korban alkalmazott támlája most szervesen lett felépítve, az összecsukhatóságra már csak az egymást keresztező lábak vallottak, ezek a székek már nem voltak összecsukhatók. Az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott.

A trónalakú díszes székek eltűntek, és a XVI. század elejétől kezdve már csak udvaroknál és templomokban voltak használatban, míg a polgári használatra kevésbé ünnepélyes és könnyebben hordozható bútor alakult ki: egészen egyenes, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal.

Ezeknél a székeknél jelent meg először a kárpitozás: a felszegezett párna. Ez azután olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a XVII. században, leginkább Németalföldön, készültek olyan székek, amelyeknél az összes farészeket a lábak kivételével szövettel burkolták, ezért formáik igen egyszerűek, egyenesek voltak, és a faragott dísz teljesen hiányzott.

Ugyancsak a XVII. században kezdték a kárpitozást fonott nádfelületekkel helyettesíteni. Itt a farészek ismét teljes egészükben láthatók, ezért a faragás megint elborítja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a lábak leggyakoribb alakja, a támla már nem annyira egyenes, gyengén hátrafelé hajlik, de még magas és az eddigi lapos faragások helyett magas domborművekkel, vagy plasztikus áttört oromzattal van ellátva.

Ez XIV. Lajosnak kora. Ettől kezdve mindenütt általános volt a francia hatás. A régence alatt állt be a hajlott vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében, amely a XV. Lajos-kori ízlésben érte el tetőpontját. Minden vonal hajlítottá vált, és újdonság volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovális párnázott támla. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de alapformáját is adta, a párnázott ülőlap és támla a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú (abgepasst) szövetekkel vagy gobelinekkel volt borítva. A görbe vonalú farészeknél a fa konstrukciója zavarólag hat, ezért a legtöbb esetben aranyozták, vagy festették azokat. A XIV. Lajos-kori ízlés ismét egyenes lábakat alkalmazott, de azokat hornyolás díszítette, szép veretek, finoman rajzolt apró díszítőformák élénkítették a farészeket. A francia forradalom után a formák a klasszicista stílust követték, merevek és nehezebbek lettek.

PARTNEROLDALAINK: