A mechanikai sokszorosítás megvalósításának, vagyis a nyomda ipar kialakulásának terve már az ókorban megszületett. A különféle pecsétek és bélyegzők használata már ekkor elterjedt volt. Először még betűket és alakzatokat véstek különböző fémlemezekbe, és a kívánt felszínre rátették, majd ecsettel felvitték a festéket, és már kész is volt a rögtön megismételhető kis szövegrészlet, illetve aláírás. Tehát a nyomda ipar kialakulása már az ókorban elkezdődött.
Majd ezen kezdetleges nyomda eszközök finomodása következtében megjelentek a pecsétgyűrűk, mely végérvényesen a sokszorosítás céljában jött létre, ám az ezekkel ellátott iratoknak különféle jogokat, kiváltságokat biztosított.
Szintén az ókorhoz kötődik, a pénzverés kezdete, mely az általunk ismert nyomtatástól első hallásra távolinak tűnik, ám a sokszorosítás végett, illetve a használt technikát figyelembe véve, egyről beszélünk. Ezeknek a pénzeknek, még csak az egyik oldalára került a felirat, illetve egy embléma vagy egy portré, és a másik oldalán pedig a szöveg, illetve a figura tükörképe. A pénz alakját tekintve egyik oldala domború a másik homorú volt.

A középkorban a kódexmásolás volt az elterjedt, a technikai eszközök hiánya miatt, mely így csak a kiváltságosoknak tette lehetővé a könyvek, illetve kódexek birtoklását, forgatását.
A fametszés technikájának kialakulását követően mennyiségi javulás következett be. Az alakzatok és betűk felvitele csak az egyik oldalra volt lehetséges, ezért a lapokat kezdetben összeragasztották a hátlapjuknál.
A fametszetek csak a rájuk vésett betűket, és képeket voltak képesek rögzíteni a papírra, később az ötvösmesterségnek köszönhetően, a betűket fémből öntötték ki, és így a forma élettartama már jócskán megnőtt. Ezt követte, mikor a betűket már nem rögzített formához kapcsolódtak, hanem a helyüket variálni lehetett. Az első nagy kiadvány, mely sokszorosításban megjelent a biblia volt, mely a reformáció által hirdetett anyanyelvűséghez köthető, így hazánkban Károli Gáspár Vizsoly mellett kezdett neki a sokak számára elérhetővé tett Biblia nyomtatásához.

Viszont ma már a nyomda ipar korszerű technológiával rendelkezik, így a fentebb említett kezdetleges nyomda ipari módszereket már csak a szegényebb területeken használják.
A mai nyomda ipar szolgáltatások lehetővé teszik az olyan termékek előállítását, mint a digitális fénymásolás, sokszorosítás, molinó, plakát stb. elkészítését. Ráadásul a nyomda személyzete képzett, és számos nyomdai előkészítő program ismeretével jeleskednek.

Hol a nyomda helye a könyvkészítésnél?
A könyvkészítésben a nyomda helye a szerző után a kiadó alatt helyezkedik el a kereskedő, illetve vásárló előtt.

A nyomda a végterméket állítja elő, amelyen nem lehet változtatni.

A kiadói költségek megoszlása: Kiadói költség 30 százalék; nyomda költség 25 százalék; terjesztői költség45 százalék (rögzített).
A terjesztők alku nélkül százalékos jutalékot kapnak, a kiadók csak a nyomda felé vannak alkupozícióban.

A nyomda iparban a nyomtatási eljárásokat a nyomdászok általában a nyomó- és nemnyomó elemek elkülönítésének módszere szerint jellemzik. A nyomóforma egy tárolórendszer, amely a nyomat kialakításához szükséges információkat tartalmazza. Másképpen fogalmazva a nyomóforma speciális szerszám, mely segítségével a sokszorosítás elvégezhető.

Fém vagy műanyag nyomóformáról történik. A nyomóforma kialakítása olyan, hogy a nyomóelemek síkja reliefszerűen kiemelkedik (a nyomóformák kiemelkednek a felületről, ezeket festékezik be).
A magasnyomtatás a nyomda ipar legősibb eljárása, melyet Európában Gutenberg találmányaitól eredeztetünk. A szöveg nyomóformája majd ötszáz évig az ólomszedés volt. Képeit, melyek kezdetben vonalak és festékkel fedett foltok képszerű rendszeréből álltak, ma már a művészi képsokszorosító eljárások közé sorolt fametszet, linóleum- és ólommetszet segítségével állították elő. A kezdetben fekete-fehér, majd később színes árnyalatos képeket magasnyomtatással, alig több mint 120 éve tudja előállítani a nyomda ipar. Nyomóformái a maratott, majd vésett fém klisék.
Magasnyomtatásnak pedig azért nevezi nyomda ipar, mert a szöveg és kép elemeinek - gyűjtőnéven nyomóelemeknek - síkja magasabban helyezkedik el, mint a nem nyomó elemeké. A nyomda festékkel bevont (felhordott) nyomóelemek a rájuk préselt papíron nyomatot hoznak létre.

A magasnyomás egy változata. Itt a nyomóforma gumi vagy fotopolimer. Nagyon gyakori az újságnyomás és a hajlékony falú csomagolóanyagok előállítása terén.

Az ofszetnyomás a nyomda iparban fém- vagy műanyag nyomólemezeket használ, amely síkfelületű. A nyomtatás közvetett, ez azt jelenti, hogy a formahenger nem találkozik közvetlenül a papírral, hanem egy gumihenger közvetítésével kerül a papírra a festék (a nyomó és nemnyomó elemek egy síkban vannak, csak a nyomó elemeken tapad meg a festék, innen egy gumikendőre kerül, arról a papírra.). Az ofszetnyomás a nyomda ipar legelterjedtebb eljárása már évtizedek óta.

Nyomóformája egy rézbevonatú henger, a nyomóelemek ennek felületébe vannak belemarva. A nyomaton a festékréteg vastagsága pontonként változó, ezáltal valódi árnyalatok alakíthatóak ki a képen. A nyomda iparban ezt az eljárást a csomagolóanyagok, illetve más nagy példányszámú munkák nyomásánál használják.

A szitanyomás egy sűrű szövésű, keretre feszített szitáról történik. A nyomóforma kialakítása olyan, hogy csak a nyomóelemek helyén képes a festék áthatolni a szitán, a többi felület zárt. A textil- és ruhaiparban gyakori, valamint sok olyan felhasználási területe van, amire más nyomtatási eljárás alkalmatlan, pl. szabálytalan alakú tárgyak, merev lemezek (nyomtatott áramkörök, CD lemezek) nyomtatása.

Kőre, fémlemezre rajzolják a képet, vegyi úton alakították a nyomóformát.

A nyomda ipar ma használatos nyomtatási eljárásai. A digitális nyomtatási eljárások egyes változatainál, például az elektrofotográfiai eljárásnál a nyomóformák a rajzi elemeket csupán a nyomtatás ideje alatt tartják meg, aztán újra írhatók, így nyomatonként is változtathatók.

A digitális nyomtatás a nyomtatás azon korszerű formája, mely lassan, de biztosan veszi át a hatalmat a más fajta nyomtatási eljárások felett a nyomda iparban. Ez a nyomtatásnak a legegyszerűbb fajtája, mivel ennél az eljárásnál nincs semmi közbeiktató nyomóforma, nem csak a nyomtató digitális, hanem a számítógép is, tehát nincs anyag a végtermék és az ember közt. Így egyszerűen elintézhetjük a nyomtatást egy enterrel.
Tehát a digitális nyomtatás egy fájlt jelenít meg papíron digitális eljárással. Ez komolyabb nyomtatóknál fantasztikus minőséget is biztosít a nyomtatni kívánónak. Ezért digitális nyomtatás csodás látványt, egyszerű megoldást és kis példányszámban takarékos megoldást kínál. A nyomtatni kívánt anyagok a számítógépről rögtön a nyomda gépbe mennek, ahonnan kinyomtatott kép formájában érkezik meg a nyomtatni kívánt példány. Ez az eljárás viszonylag lassú, de az ára változatlan, akárhány példányt szeretnénk is nyomtatni.

A megoldás a digitális nyomda, mivel nincs semmilyen forma, semmilyen tárgy a két digitális gép között, és ezzel rendkívül sok költséget takaríthat meg az ember. Viszont ez az eljárás nagy példányszámban azért nem takarékos, mert a többi nyomdai eljárásnál csak egyszer kell egy nagyobb összeget belefektetni, hiszen ott el kell készíteni a köztes anyagot, amivel nyomtathatunk. Ez nagy költséggel jár, viszont ezt csak egyszer kell kifizetni, és az utána való nyomtatás nem annyira költséges, mint a digitális. Ha kis példányszámban nyomtatunk, akkor a digitális nyomtatás a legkézenfekvőbb megoldás.

Manapság a média struktúrája igen változóban van, ezért nem kell már annyi nyomtatott anyag (az arányok változnak), így még inkább szükség lehet a kis példányszámú nyomtatásra. A digitális nyomtatás előnyei: gyors, olcsó, és amiben nagy jövő van: a perszonalizáció lehetősége, és ezáltal szerepének növekedése. Itt azt értem, hogy a technológiák fejlődése által a termékeket előállító cégek és egyéb cégek egyre többet tudhatnak meg rólunk, fogyasztókról, így a jövő abban rejlik, hogy mindenki személyre szabott reklámokat, ajánlatokat fog kapni, legalábbis efelé haladnak.

Rengeteg nyomda leállt, mert a televízió sok újság szerepét átvette, pluszszolgáltatást kínálva hozzá, így a médiafogyasztó nemcsak szemmel, de füllel is kísérheti a világban történt fontos eseményeket. Így hagy egyre nagyobb teret a hagyományos nyomda a digitálisnak. A 70-es 80-as években virágzott Magyarországon az úgynevezett szitanyomtatás, ami keleti eredetű és akkoriban textilfestésre alkalmazták. Ez volt az olcsó eljárás kis példányszámban akkoriban, de a digitális egyszerűbb, ezért szorította ezt is háttérbe.

Amidalla Search Engine