- Fogpótlások
- Fogászati Centrum

- Cirkon kerámia (fémmentes)
- Inplantátum fejrész készítése cirkóniumból
- Fémkerámia
- Arany munkák (koronák, inlay-k)
- Kombinált munkák - fémlemez + csúsztató (BEGO)
- Kivehető fogsorok
- Fogsorok flexait

Újdonság a fogtechnika szolgáltatásunkban: cirkon kerámia
Amann Girrbach Ceramill rendszerével rendelkező fogtechnika laboratóriumunkban kerámiapótlásokat készítünk a fogorvosoknak a korábbi eljárásoknál gyorsabban és pontosabb fogtechnika kivitelben. A cirkónium kerámiából olyan értékes, esztétikus pótlás készíthető, mely terhelhetőségével, mechanikai tulajdonságaival tökéletes egységet képez.
A Ceramill rendszer- és az anyagújdonság, viszont előnyt jelent alkalmazása során, hogy a pótlás előkészítése és a leplezés készítése hagyományos módon történhet. Fogtechnikusaink teljes egészében saját laboratóriumunkban készíthetik el a cirkónium fogpótlásokat.

Döntő előnyök, amelyek a pácienseknek is kedveznek:
- A már megszokott fogtechnika laboratóriumunknak és a házon belüli előállításnak köszönhetően fokozottan rugalmas szolgáltatás
- Egyedi, anatómiai vázkialakítás
- Indikációk széles skálája (koronák és hidak, inlay hidak, Maryland hidak, beragasztott hidak, teleszkóp technológia)
- Maximális illeszkedési pontosság
- A fog színéhez illeszkedő váz készíthető
- Vázpróba - közvetlenül a megmintázott vázzal
- Nem színezi el a fogínyt

A cirkónium-oxidból készített kerámia koronák és hidak rendkívül nagyfokú biokompatibilitásukkal, stabilitásukkal, esztétikájukkal és kiváló hajlítószilárdságukkal tűnnek ki a fogtechnika fogpótlásai közül. Minden olyan követelményt teljesítenek, amit egy igényes páciens egy restaurációtól elvárhat.

Az anyag előnyei röviden:
- Magas esztétikai színvonal a természethű optikai tulajdonságok miatt
- Az alak és a szín teljes egészében a pácienseknek megfelelően készíthető el
- Rendkívül magas hajlítószilárdság, hosszú élettartam
- Biokompatibilis, szövetbarát - érzékeny páciensek számára is alkalmas

Az épületeinkben nyolc korszerűen felszerelt fogtechnika rendelővel működő fogászati centrum található, ahol implantációt is készítünk.

A fogorvoslás, a fogak megőrzésére, a fájdalom csökkentésére irányuló törekvések egykorúak a klasszikus értelemben vett emberiséggel. A sztomatológia önmagában a száj betegségeinek, a fogak állapotának konzerválásáig terjedő tudomány, melynek szüksége van kiegészítő, az eredeti szájűr állapotát visszaállító tudományra is, amely a fogtechnika tudományaként ismeretes.

Az ókortól kezdve számos példával mutatható ki a fogpótlás gyakorlata, hisz főleg régészeti leletek mutatják, hogy az elpusztult, kihullott fogak pótlásának fontosságát a korabeli ember felismerte, és megpróbálta a birtokában lévő fogtechnika és tudás segítségével megoldani a problémát. A fogaknak esztétikai, biológiai és retorikai szerepe is van az ember életében, a fogak állapota az egészség fokmérője volt korokon át, melyet a legjobban az bizonyít, hogy az ókori, középkori rabszolgavásárokon a rabszolgák értékét gyakran fogazatuk állapota alapján határozták meg.

A 20. század kezdetére alakult ki a modern értelemben vett fogtechnika szakma, mely megszületése közben számos vitát és érzelmet váltott ki a fogorvos társadalomból, és ebből kifolyólag kialakulása nem volt zökkenőmentes. Napjainkban a modern szájápolás nem létezhetne fogtechnika munka nélkül, mely önálló, elismert iparrá nőtte ki magát.

A fogász-fogtechnikus ellentét Magyarországon különösen jelentős problémát okozott a fogászattal foglalkozó réteg körében, mely kérdés rendezésére már az 1876. évi közegészségügyi törvény is megoldást próbált adni. Ám a törvény nem rendelkezett egyértelműen, így számos visszásság keletkezett a későbbi rendeletek kapcsán. A 19. században jellemzően maga, a fogorvos végezte el a szájban szükséges pótlásokat, majd a század során egyre többen alkalmaztak segédeket, kik az orvos segítségére voltak a pótlások technikai kivitelezésében.

A magyar társadalmi és gazdasági környezet hátráltatta a fogtechnika ipar kialakulását, ennek eredményeként az első fogpótlások csak a 18. század végén készülhettek el. Az első ismert pesti technikusok Árkövy Márton (Árkövy József apja) és nagybátyja, Arnstein Móric. Noll Frigyes Vilmos, Fecht Pál és Daróczi Venczel technikusok is az úttörők közé tartozott. A kevés számú fogműves mutatja, hogy a képzés, utánpótlás akadozott, külföldről behívott szakemberek jelentették a fogtechnika szakma megalapozását, meghonosodását.

A magyar fogtechnika története számon tartja a Dick családot, melynek 19 tagja volt kapcsolatban a fogászattal. Nagyrészük a fogtechnika szakmájával foglalkozott, de volt köztük foghúzási engedéllyel rendelkező borbély, sebészmester-fogorvos, honosított oklevelű fogorvos is. Dick Mór (1830-1900) borbély-foghúzó bolthelyiségében naponta akár száz fogat is kihúzott. Jó példa ez annak megértéséhez, hogy miért mérgesedett el a viszony a fogász-orvosok és fogtechnikusok között, és alakult ki a fogtechnika vita néven ismert problematika.

Mindenképpen meg kell említeni Bikafalvi Máthé Domonkos nevét, aki erdélyi származású székely nemes családban született, császári és királyi udvari fogorvos volt, ilyen minőségben pedig a Ferencz-József rend lovagja, a Koronás Arany érdemrend birtokosa. A fogak plombálását népszerűsítette a hazai fogorvosok körében. A műfogak terén elért sikerei közé tartozik, hogy meghonosította a celluloid alapú műfogsorok alkalmazását Magyarországon, sokáig ő alkalmazta egyedül, saját maga javította a művelethez szükséges gépet, melyet tökéletesített is, így az előállított pótlások minősége sokat javult. Dokumentáltan fogászati transzplantációkat hajtott végre, illetve több száz replantációt is végzett. A gyufagyári munkások életét mentette meg kitűnő minőségű obturátoraival, mert a foszfor gőzeinek belélegzése a száj, szájüreg és az állkapocs csontok jelentős mértékű károsodását okozták.

A budapesti fogtechnika szakmában tevékenykedők száma 1900 előtt 34, ám 1908-ban már elérte az 549-et. Saját maguk ismerték fel érdekvédelmük szükségességét, és létrehozták szervezetüket, melynek a Budapesti Fogművész Egyesület nevet adják. A szervezetet Fecht Pál és Popiel Dénes hozták létre 1888-ban, majd alapszabályát is megalkotják, ezzel kezdetét veszi a fogtechnika szakmai közösségbe történő betagozódás, és a szervezett keretek kiépülése. Hamarosan megindult a fogtechnika szakmai élet szervezése is, az Egyesület 1896-ban megrendezte a „Fogművészek I. Nemzetközi Congressusát”, melynek főszervezője Gáspár József volt (1860-1927). Kiállításokat is szerveztek, melyek fogtechnika szakmai tartalmúak voltak, 1885-ben és az 1896-os millenniumi kiállításon is képviseltették magukat.

A fogtechnika szakfolyóirata hazánkban viszonylag hamar kiadásra került, 1882-ben, a Fogművészek Lapja címmel. A fogtechnika lapot Prohászka Henrik szerkesztette, mely csak három kiadást ért meg. E lap utódjaként 1882-től jelent meg a Dentista című fogtechnika szakfolyóirat. A lapnak négy orvos-fogorvos és öt fogművész állandó munkatársa volt.

Amidalla Search Engine Directory- Link adatbázis